A Viszkis néven elhíresült bankrabló, aki 1993 és 1999 között több mint 30 pénzintézetet fosztott ki, bűnbe esését a szülői háttér hiányára vezette vissza, s azt sem titkolja, gondolt az öngyilkosságra.
– Egy évet ültem a Nagy Ignác utcai fegyházban a legszigorúbb őrizet mellett, igen mostoha körülmények között. Ekkor sokat gondoltam arra, hogy egy csapásra véget vethetnék mindennek. Korábbi tanulmányaim alapján mindent részletesen elterveztem, római módra akartam felvágni az ereimet, de aztán mégis a hiúságom tartott életben. Nem akartam megtenni azt a szívességet a fogvatartóimnak, hogy gyávának gondoljanak – idézte fel Ambrus legnehezebb időszakát az Egyszóval Kadarkai Endrével című beszélgetős műsorban, amely teljes egészében a blikk.hu-n is megtekinthető.
A családi élete sem volt felhőtlen, szerinte ezért lépett a bűn útjára.
– Nem szeretném a szüleimet pellengérre állítani, de édesanyám másfél éves koromban otthagyott bennünket, édesapám pedig nem foglalkozott velem, vagy ha igen, abban nem volt köszönet, rendszeresen és sokat vert – emlékezett viszontagságos gyerekkorára a ma már keramikusként dolgozó, portékáit a Bosnyák téren áruló Viszkis. – Sok oka volt annak, hogy elcsúszott az életem, és kleptomániássá váltam.
Mivel a családban nem kapta meg az elismerést, másban akart bizonyítani, ekkor fordult a lopás felé, de sokszor kellett a javítóintézetben csennie csak azért, hogy betevő falathoz jusson.
– Tényleg rettenetesen nehéz gyerek voltam, de apám minden esélyét eljátszotta, hogy felnézzek rá. Bár kamaszkoromban megfogadtam, hogy minden kapcsolatot megszakítok vele, halála óta gyötör a bűntudat, hogy nem tudtam elbúcsúzni tőle, nem tudtam vele megbeszélni, lezárni a kettőnk kapcsolatát. A haragom erősebb volt iránta, mint a megbocsátás – mondta Ambrus, aki jogerős ítélete kihirdetésekor értesült édesapja halálhíréről.
Anyja kihagyta az esküvőjét
Ambrus Attilának az anyjával sem felhőtlen a viszonya, eltávolodtak egymástól.
– Anyám nem jött el a hét évvel ezelőtti esküvőmre, vallási okok miatt nem vállalta, hogy oltár elé kísérjen. Pedig ez lehetett volna életünknek az a pillanata, amikor végre tisztába tehetjük elhidegült kapcsolatunkat. Kis lépéssel kellett volna felém fordulnia, és nem érezném azt, hogy sem eddig, sem ezután nem tesz értem semmit – vallotta meg a Viszkis.
További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.